Életem nem első és nem is az utlsolsó Velvet Moon termesztésének történetét osztom meg, lépésről lépésre végigvezetve a teljes növekedési cikluson. A Velvet Moon egy Green House Seeds fajta, genetikája Dosidos × Holy Punch, 60% indica és 40% sativa dominanciával elérhető kannabisz klón formában a Grow Island jó voltából.
Kíváncsisággal vágtam bele a termesztésébe, hiszen a leírások alapján erőteljes növekedésű, közepes nyúlású hibridről van szó, amely 8-9 hét virágzás után bőségesen terem és már többször bizonyított nálam! ( Viszont most egy új mag csomagot bontottam ki, több gyártónak nem stabil a genetikája Velvet Moon-ból 2 fenotípus van csak! ) A THC tartalom ~28%, így komoly potenciállal bír, az ízvilága pedig a gyümölcsös édes és földes-citrusos aromák különleges keveréke, B fenotípus macska pisi illat. Ebben a blogbejegyzésben saját tapasztalataimat írom le naplószerűen, közvetlen hangnemben – a csíráztatástól egészen a curing folyamat végéig –, kitérve az alkalmazott technikákra, tippekre, nehézségekre és tanulságokra. Kezdjük az elején, a magok életre keltésével!
Csíráztatás
Minden egy jó maggal kezdődik. A Velvet Moon feminizált magjaimat először 6 órára langyos vízbe áztattam, hogy a kemény maghéj felpuhuljon (ez segíti a víz bejutását és a csírázást). Ezt követően a papírtörlős módszertalkalmaztam: két nedves papírtörlő lap közé helyeztem a magokat egy műanyag zacskóban, majd az egészet egy sötét, kb. 22-24°C-os helyre tettem. Fontos, hogy a környezet meleg és párás legyen, huzattól védve, mert egy kis hideg légáram vagy hirtelen hőingadozás is gátolhatja a csírázást. A magok 2 nap alatt „kidugták” az első fehér gyökerüket – hatalmas öröm volt látni az apró gyököcskék megjelenését.
A csíráztatás során óvatosan bántam a magokkal: nem nyomkodtam, csak finoman ellenőriztem naponta, hogy megindult-e a csíra. A túl gyakori piszkálás vagy a gyökér sérülése sok kezdő hibája lehet, ezért próbáltam türelmes lenni. Végül 2 magból 2 kicsírázott, ami 100%-os csírázási arány – ezt részben annak tulajdonítom, hogy a magok egészségesek és érett, sötétbarna színűek voltak (az éretlen, fehér magvak gyakran életképtelenek). Amint a gyököcske ~1 cm hosszú lett, óvatosan átültettem a csírákat kisméretű műanyag edényekbe, előkészített laza földkeverékbe. Igyekeztem minimalizálni az átültetés okozta sokkot – előre benedvesítettem a közeget és a gyökeret nagyon finoman takartam be földdel, hogy ne törjön. Ezután kezdetét vette a palánta időszak.
Palántanevelés
A palántanevelés szakaszában a frissen kibújt Velvet Moon hajtások magas páratartalom mellett kezdhették életüket. A csírák földből való kibukkanása után áthelyeztem őket egy 90×90 cm-es kis nevelő sátorba. Eleinte 24 órában világítottam egy gyenge, P&V Folyamatos fényű fotó izzóval 180W (5500K), hogy folyamatos fényt kapjanak az első napokban. Pár nap után átálltam egy 18/6 órás fényciklusra (18 óra világos, 6 óra sötét), mert személy szerint szeretek egy kis “pihenőidőt” adni a növényeknek éjjel. (Tudom, egyes termesztők 24 órában világítják a palántákat is, amitől gyorsabb növekedést várnak, de én az eddigi tapasztalataim alapján az 18/6 ciklust részesítem előnyben a kiegyensúlyozott fejlődéshez.)
A kis Velvet Moon palánták alig néhány centisen is erőtől duzzadtak. Az első két valódi levélpár megjelenése után látszott, hogy indica domináns hibridről van szó: tömör, vaskos sziklevelek és szélesebb első levelek jellemezték. Nagyon ügyeltem az öntözésre: a palánták gyökerei még aprók, így csak spriccelővel tartottam nedvesen a föld felszínét, elkerülve a pangó vizet. Túlöntözés a palánta fázisban halálos lehet, ezért mindig megvártam, míg a közeg felső ~1 cm-e száraz tapintású, csak akkor kaptak újra vizet. Emellett a páratartalmat 65-70% körül tartottam – a magas páratartalom segíti, hogy a kis növény ne száradjon ki túl gyorsan, és a levegő gyökereztető közeg is egyenletesen nyirkos maradjon.
Az első két hétben nem adtam még tápoldatot, mert a palántaföld elegendő tápanyagot tartalmazott. Viszont alkalmaztam egy kevés gyökér-stimulátort (mikororrhiza gomba granulátumot a gyökerekhez és algakivonatos öntözést hetente egyszer), hogy erős gyökérzet fejlődjön. A hőmérsékletet próbáltam 24-26°C körül tartani nappal, éjjel sem ment 20°C alá – az állandó meleg segítette a gyors fejlődést. Egy enyhe légmozgást is biztosítottam egy kis ventilátorral, ami nem közvetlenül fújt a palántákra, csak keringette a levegőt. Így elkerülhető a gombásodás, és a finom remegés a szárukat is erősíti. Valóban, napi pár alkalommal megmozgatva a palántákat (utánozva a természetes szelet) vastagabb, erősebb szár alakul ki és később a növény stabilabb lesz.
Releváns megfigyelés: a Velvet Moon palánták nagyon életrevalóak voltak. Mindkettő gyorsan növekedésnek indult, nem tapasztaltam “nyúlást” (amikor a szár túl hosszú és vékony lesz fényhiány miatt) – a LED lámpát kb. 25 cm-re tartottam felettük, így pont elegendő fényt kaptak, nem kellett a fény felé nyurgulniuk. Kb. 10-12 nap elteltével már 3-4 pár rendes levele volt a növénykéknek, ~8-10 cm magasak lettek és elkezdték kinőni a kis edényükez “bölcsőjüket”. Ekkor láttam elérkezettnek az időt, hogy átültessem őket egy nagyobb cserépbe és ezzel belépjünk a vegetatív növekedés szakaszába.
A Velvet Moon palántám ~3 hetesen. Ekkor már láthatóan túl kellett lépni a palánta koron – a gyökerek szépen kitöltötték a kis edényt, ideje volt nagyobb cserépbe költöztetni. A levelek egészséges zöldek, kicsit “tányér” formájúak, ami jelzi az indica örökséget. Megfigyelhető a vaskos szár is, ami a korai szellőztetésnek és a genetika erejének köszönhető.
Vegetatív szakasz
A vegetatív szakasz elején átültettem a növényeket 3 literes textilcserepekbe (air-pot jellegű zsákokba). Az átültetésnél figyeltem, hogy a gyökérlabdát ne sértsem – a palánták gyökerei szépen behálózták a kis poharat, így óvatosan az új közegbe helyeztem őket. Az új talaj enyhén trágyázott általános virágföld és perlit keveréke volt, ami lazán tartja a talajt és jó víz-levegő arányt ad a gyökereknek. Öntözés: először alaposan beáztattam az új cserepet, majd hagytam lecsepegni. A következő locsolásig mindig megvártam, míg a cserép érezhetően könnyű lett – ezzel is ösztönözve a gyökereket, hogy “keressék” a vizet és benőjék az egész közeget.
Ebben a szakaszban napi törődést igényeltek a növényeim. Átálltam egy erősebb lámpára: egy 450W-os LED panel (a teljes spektrumú típus, ami vegetációra és virágzásra is alkalmas). A lámpát kb. 40 cm-re tettem a növények tetejétől és 18/6 órás ciklusban üzemeltettem. A Velvet Moon növekedése robusztus és gyors volt – valóban igaznak bizonyult a fajta leírása, miszerint erőteljesen növekszik és sok oldalágat hoz. Már a 3-4. héten elkezdtek intenzíven elágazni: az oldalhajtások törtettek felfelé, szinte utolérve a fő szár tetejét. Ekkor döntöttem úgy, indulhat a virágzás.
Az 4. héttől elkezdtem edzeni (LST) is a lányokat: óvatosan lehajlítottam és puha drótból készült kötözővel kikötöttem a fő ágakat oldalirányba. Ezzel a low stress training módszerrel elértem, hogy a belső, alsó hajtások is több fényt kapjanak és a növény laposabb, szélesebb formát öltsön. A Velvet Moon rugalmasan tűrte ezt is, nem törtek az ágak és hamar “beálltak” az új pozícióba. Az erős genetikának hála a szárak vastagok és stabilak maradtak – a fajta egyik előnye, hogy masszív oldalágakat fejleszt, melyek a virágzás végéig képesek támaszték nélkül is megtartani a súlyos virágokat. Ezt én magam is tapasztaltam: a későbbi virágzási szakaszban sem kellett karóznom vagy hálóznom a Velvet Moont, mert önmagát is jól megtartotta, nem hajoltak le vagy törtek meg az ágai a súly alatt.
A vegetatív fázisban fokozatosan emeltem a tápanyag adagokat. A 3. héttől kezdve bevezettem egy növekedési (veg) tápoldatot, amely magasabb nitrogén arányú (N:P:K arány ~ 3:1:2). A kezdeti alacsony dózisokat (az ajánlott mennyiség felével indítva) szépen tolerálta a növény, így a 6-7. hétre elértem a teljes dózist. Ügyeltem a pH értékre is: talajban kb. 6,3-6,5 közötti pH-jú locsolóvizet adtam, hogy optimális legyen a tápanyagfelvétel. Hetente egyszer kaptak csak tiszta vízzel történő átöblítést, hogy a talajban ne halmozódjon fel túl sok só. A hőmérséklet továbbra is ~25-28°C volt napközben, éjjel 18-20°C. A páratartalmat a vegetáció elején ~60%-on tartottam, de ahogy a növények nagyobbak lettek, csökkentettem ~50%-ra, hogy elkerüljem a gombás betegségeket. Egy 15 cm-es forgó ventilátor folyamatosan ment a sátorban, így mindig volt friss levegő és a levelek is mozogtak enyhén – a növények imádták a szellőt, láthatóan erős, vastag törzsük lett és egészséges zöld lombozatuk.
Természetesen kisebb problémák akadtak, amikből tanultam. A 6. héten észrevettem, hogy az egyik növény alsó levelein sárgulás indult meg – ez nitrogénhiány jele lehet. Valószínűleg gyorsabban nőtt a Velvet Moon, mint ahogy adagoltam a tápot, ezért kicsit emeltem a növényi táp dózisán. Pár napon belül az új levelek már szépen zöldek voltak, a sárgulás nem terjedt tovább. Egy másik apróság: a talajlakó muslicák (fungus gnats) megjelentek a föld felszínén a gyakori öntözés miatt. Ez ellen úgy vettem fel a harcot, hogy hagytam a talajfelszínt jobban kiszáradni két öntözés között, és sárga ragacsos lapokat tettem ki, amik szépen összegyűjtötték a bosszantó muslicákat. Szerencsére komoly kártevő vagy fertőzés nem ütötte fel a fejét – ebben valószínűleg segített a jó szellőzés és az, hogy a kertészkedési higiéniára figyeltem (tiszta eszközök, nem hordtam be kinti növényekről bogarakat).
Összességében a vegetációs szakasz ~8 hétig tartott nálam. A két Velvet Moon ezalatt kb. 50 cm magas, bokros kis “szörnyeteggé” nőtt, tele egészséges hajtásokkal. Ekkor már előre örültem a kilátásba helyezett szüretnek, de tudtam, hogy a neheze csak most jön: a virágzás, ami a kannabisz termesztés legkritikusabb, de egyben legizgalmasabb szakasza.
Virágzás
Amint a növényeim elérték az általam kívánt méretet (nagyjából fél méter magasak és szélességben is jól kitöltötték a teret), 12/12-es fényciklusra váltottam, hogy indukáljam a virágzást. A vegetatív fázis végén apró elővirágokat már felfedeztem a nóduszoknál – kis bibék jelezték, hogy mindkettő valóban nőstény (feminizált maggal ez várható volt, de jó érzés biztosra menni). A 12/12-re váltást követően a Velvet Moon-ok nyújtózkodni kezdtek: a stretch (nyúlás) kb. az eredeti magasságuk 1,5×-ére növelte a lányokat az első ~2 hétben. Ez mérsékelt nyúlásnak számít, amit a fajtaismertető is előre jelzett. Örültem, hogy még pont elfértek a sátorban a lámpától biztonságos távolságra – a túlzott nyúlás esetén a fényhez való közelség problémát okozhatna, de itt nem volt gond ezzel.
A virágzás elején átálltam a virágzást serkentő tápanyagra (Bloom formula), ami magasabb foszfor és kálium arányú, viszont kevesebb nitrogént tartalmaz, hogy a virágképződést támogassa. Az első bimbók már a 2-3. héten megjelentek: apró zöld “golyócskák” fehér bibeszálakkal. Innentől kezdve hétről hétre látványos változás ment végbe. A 4. héttől a bimbók egyre duzzadtabbak lettek, összefüggő füzérré alakultak az ágak végén. Ekkorra bekapcsoltam egy második, kiegészítő oldalsó LED fényt is, hogy az alsó virágok is kapjanak extra megvilágítást – így igyekeztem maximalizálni a termést. A sátor szellőzését is felerősítettem: magasabb fokozatra tettem az elszívó ventilátort és egy kis PC ventilátort is beakasztottam a növények közé, ami a levegőt mozgatta a sűrű lombkoronában.
Erre azért volt szükség, mert ahogy a virágok híztak, a páratartalmat lejjebb kellett vinnem (~45-50%-ra), nehogy a sűrű bugákban megálló nedvesség miatt penészedés alakuljon ki. A sűrű, tömör virágzatok hajlamosak lehetnek a botrytisre (főleg a felső, vastag kolákban), ha a páratartalom túl magas. Minden nap ellenőriztem is a virágokat: széthúztam óvatosan a topokat, belenéztem, nincs-e gyanús szürkülés vagy dohos szag. Szerencsére a jó szellőzés és a kontrollált klíma meghozta gyümölcsét: sem penész, sem kártevő nem jelent meg a virágzás alatt.
A 6-7. héten már elérték a bugák a végső formájukat: gyönyörű tojás alakú, tömör virágok sorakoztak az ágakon. A Velvet Moon tényleg nagyon mutatós: a virágok sűrű, kerekded formájúak, a Holy Punch genetika miatt hatalmas (virágrészekkel), és a Dosidos-tól örökölt hihetetlen gyanta termeléssel – a bugák szó szerint szikráztak a gyantakristályoktól, mintha porcukorral lettek volna megszórva. A levelek színe is fantasztikus volt: a sötétzöld mellett megjelentek enyhe lila árnyalatok a felső cukorleveleken, különösen éjszakai lehűlés után. Ezt a jelenséget részben a genetikának tulajdonítom – a Dosidos szülő híres a lime-zöld és levendula-lila leveleiről és úgy tűnik, a hibrid örökölte ezt a szépséget.
Valahányszor kinyitottam a sátrat, megcsapott a bódító illat: egyszerre éreztem intenzív édes, gyümölcsös aromákat (mintha friss erdei gyümölcs lenne) és alatta egy citrusos, földes, borsos jegyet. A leírás szerint is pungens gyümölcsillat keveredik savanykás citromos-földes illattal ennél a fajtánál– pontosan ezt tapasztaltam. Mondanom sem kell, a szűrőnek dolgoznia kellett: a szellőző rendszerbe épített aktív szénszűrő folyamatosan ment, különben az egész házat belengte volna a szag. A virágzás végére a rendesen is lehetett érezni azt az édeskés, “skunkos” illatot.
A virágzás alatt próbáltam a lehető legjobban kordában tartani a klímát. Nappal 25-27°C volt bent, éjjel lement 18°C köré a hőmérséklet (ez okozhatta a levelek lilulását is). A páratartalom, mint említettem, 50% alatt maradt végig. Fontos még megjegyezni, hogy a sötét periódusban soha ne legyen fény: teljes sötétséget biztosítottam, mivel bármilyen fény beszűrődése megzavarhatja a virágzási hormonokat, és akár vissza is vetheti a növényt vagy hermivirághoz vezethet. Így minden kis LED-et letakartam, az ajtónyitogatást a “nappali” időre korlátoztam.
A 7. hét végére elkezdtem figyelni a trichómákat nagyítóval: a kis gyantamirigyek feje egyre inkább opálos (tejes) lett, néhol már borostyán színű is feltűnt. Ez jelezte, hogy közel a szüret ideje. A pisztillák ~70-80%-a megbarnult és visszakunkorodott a virágba. Úgy döntöttem, a 8. hét végén, ill.
9. hét elején fogok betakarítani, hogy a hatás inkább a tetőző erős, de még élénk eufóriát adja (ha tovább várok és több trichóma lesz borostyán, az hatást nehezebbé, szedatívabbá teszi). Utolsó lépésként átöblítettem a talajt: az utolsó egy hétben már csak pH-beállított tiszta vizet kapott mindkét növény, hogy a felhalmozódott tápanyagok kiürüljenek, és a végső ízbe ne kavarjon bele a műtrágyaíz. A nagy levelek sárgulása fel is gyorsult ekkor – ez normális, a növény az utolsó energiáit a virágokba csoportosítja, a nitrogént pedig “kihúzza” a leveleiből.
Eljött a betakarítás ideje!
Egy Velvet Moon felső főkolópa röviddel a betakarítás előtt. Látható, milyen sűrű és gyantás a virágzat – a leveleken fehér kristályok csillognak, a bibeszálak (pisztillák) pedig nagyrészt barnára értek. A lila árnyalat a leveleken is megjelenik, ami a hűvösebb éjszakák és a Dosidos genetika eredménye. Ezek a tömör bugák tényleg “kőkemények” száradás után, ami nagyszerű virág-levél arányt és könnyebb trimmelést jelent majd.
Betakarítás
A 9. hét elején, egy csendes reggelen (persze mindig sötét időszakban aratok, közvetlenül “lámpa felkapcsolás” előtt, hogy a terpenoidok csúcsán legyenek) nekiláttam a betakarításnak. Fel voltam szerelkezve: éles metszőolló, gumikesztyű, szárítórácsok, címkék a növények megjelöléséhez. Először is eltávolítottam a nagyobb legyezőleveleketkézzel tépve vagy ollóval – ezek már nagyrészt sárgák voltak és könnyen lepattantak a szárról. Majd levágtam a töveket a főszárnál. Úgy döntöttem, egész növényeket egyben akasztok fel fejjel lefelé, mert így lassabban száradnak a bugák és jobb lesz a minőség (a nagy levelek és a szár tartalmaz még nedvességet, ami lassítja a száradást). Egy kis ruhaszárító kötélre akasztottam fel a fejjel lefelé lógó növényeket a szellőző szekrényben.
Trimmelni (metszeni) csak nagyon nagy vonalakban trimmeltem le most a nagyobb cukorleveleket is, de a finomtrimmelést a száradás utánra hagytam. A kesztyű már ekkor tele lett ragacsos gyantával – elképesztő, milyen gyantás ez a fajta, a Velvet Moon bugái csillogtak a trichomáktól. A kezemhez és ollóhoz gyűlt “ollóhasis” illata olyan erős édes-fűszeres volt, hogy alig tudtam ellenállni a kóstolásnak (persze megvártam a curing végét azért). A két növény nedves tömegét nem mértem meg, de a száraz hozamra nagyon kíváncsi voltam. A magbank adatai beltérre 350-500 g/m² közötti termést említenek, ami nyilván ideális profi körülmények között értendő. Én 2 db 11 literes edényben neveltem 2 tövet; ehhez mérten az én célom az volt, hogy összejöjjön legalább ~200 g száraz első osztályú buds.
A lógó növényeket egy kb. 20°C hőmérsékletű, 50% páratartalmú, sötét helyiségben hagytam száradni. Fontos, hogy se túl meleg, se túl hideg ne legyen, és teljesen sötét, mert a fény lebontja a kannabinoidokat. Egy kis ventilátor enyhe légáramlatot biztosított a helységben, de nem fújt közvetlenül a növényekre (a közvetlen erős fújás túl gyors száradáshoz vezethet vagy éppen porral terítheti be a nedves virágokat). Naponta ellenőriztem a száradás folyamatát: megtapogattam a bimbókat (kívülről száradtnak érződtek-e), hajlítottam az ágakat (hajlékonyak-e még vagy már törékenyek). Körülbelül 10 nap kellett, mire a vastagabb ágak is reccsenve törtek hajlításkor – ez jelezte, hogy a virágok elérték a megfelelő szárazságot. Ezalatt is nagyon figyeltem a penész megelőzésére: naponta kétszer ránéztem minden függő ágra, nincs-e véletlenül valahol bolyhos penészfolt. Szerencsére a gondos szellőztetés megtette hatását, és nem kellett penésztől tartanom.
Amint a szárítás elérte a megfelelő pontot, letrimmeltem a bugákat a ágakról. Ez elég időigényes munka volt, de a Velvet Moon esetében kevésbé fájdalmas, mert a virág/levél arány nagyon jó – a kompakt, kemény bugákat kevés levél borítja, így a trimmelés viszonylag gyorsan haladt. A végeredmény gyönyörű volt: szárazon is kőkemény, tömör virágok, amelyeket szinte borít a gyanta. A trimmelés után lemértem a száraz termést: összesen kb. sok gramm kifogástalan minőségű Velvet Moon került a befőttesüvegekbe (két növény összesen). Ez ~1,9 g/W hatékonyságot jelent az én 450W-os lámpámnál, amivel teljesen elégedett voltam hobbikertészként. A termesztői naplókban olvastam, hogy sokan átlag ~100-150 g körül szüreteltek növényenként ebben a fajtában – nos, nekem ettől több jutott fejenként, ami reális és szép eredmény egy ekkora növénytől.
Szárítás és curing
A szüret után azonban még nem ért véget a munka, sőt a következő hetek meghatározóak a végső minőség szempontjából. A frissen trimmelt, száraz tapintású virágokat befőttesüvegekbe helyeztem a curing (utóérlelés) folyamatához. Minden üvegbe tettem egy páratartalom-mérőt, ami ~60% RH-t mutatott eleinte. Az első héten naponta szellőztettem (burp) az üvegeket: kinyitottam a tetejüket ~10-15 percre, friss levegőt engedve be, majd visszazártam. Ezzel az esetlegesen még belül meglévő nedvesség egyenletesen távozni tud, de a folyamat elég lassú ahhoz, hogy a virágokban zajló kémiai érés optimálisan végbemenjen. Az első napokban érezhető is volt, ahogy az üvegek kinyitásakor egy picit nedves tapintásúvá váltak a bugák – ilyenkor különösen fontos a szellőztetés, hogy ne dohosodjanak be. Az 5. naptól kezdve a nedvesség stabilizálódott kb. 58-62% körül az üvegekben. Innentől a nyitogatást ritkítottam: a második héten kétnaponta nyitottam ki őket pár percre, a harmadik héttől heti 1-2 alkalommal. A curing folyamatot legalább 4 hétig terveztem, de végül 6 hétig hagytam “érni” a virágokat az üvegekben, mert minden ráérő idő csak javít az ízen és a hatáson.
Az érlelés alatt a kezdetben kissé “szénás” klorofillszag lassan átalakult és előjöttek az igazi illatjegyek. Körülbelül 3 hét után kibontva az üveget fantasztikus illat fogadott: mintha egy kosárnyi friss gyümölcs lenne egy fenyőerdő közepén – édes, gyümölcsös, de egyben földes és citrusos illatkombináció, amit egyszerűen nem lehet megunni. Ez a fajta tényleg hozza, amit ígértek róla: a Holy Punch édes aromája és a Dosidos földes-citrusos jegyei keverednek, és a füstje (már ha az első próba után mondhatok ilyet) krémesen lágy, fűszeresen édeskés a kilégzéskor, ami egyedi élmény.
A mold (penész) megelőzése a curing során is fontos: hiába tűntek száraznak a bugák, az első 1-2 hétben még nagyon odafigyeltem, nincs-e véletlenül befülledés jele. Sötét, hűvös helyen tartottam az üvegeket, és amikor nyitottam, mindig beleszagoltam mélyen – a dohos szagot azonnal fel lehet ismerni. Szerencsére semmi ilyesmi nem jelentkezett, hála a türelmes szárításnak és a körültekintő érlelésnek. A befőttek tartalmát néha kicsit át is mozgattam (finoman felráztam az üveget zárt állapotban), hogy ne tapadjanak össze a virágok. 6 hét elteltével a páratartalom tartósan ~55%-ra csökkent az üvegekben, ekkor már alig nyitogattam őket – késznek nyilvánítottam a végeredményt.
Záró gondolatok és tanulságok
Most, hogy a Velvet Moon virágai üvegbe zárva várják a fogyasztást, visszatekintve elmondhatom, hogy fantasztikus élmény volt ezt a fajtát termeszteni. A teljes ciklus során a Velvet Moon igazolta a hírnevét: erőteljes növekedésű, hálás fajta, ami viszonylag könnyen kezelhető, nem túl érzékeny a kisebb hibákra. Kezdőknek is ajánlanám? Nos, részben igen – mivel sűrű, tömör virágai vannak, oda kell figyelni a páratartalomra és a szellőzésre, különben a penész veszélye fennállhat. Ugyanakkor tápanyagigénye nem extrém, normál menetrenddel szépen fejlődik, és a közepes nyúlásának hála kis térben is kontrollálható marad. Aki fotoperiódusos fajtát már nevelt, annak a Velvet Moon nem fog különösebb nehézséget okozni. Kezdőknek azt tanácsolom, hogy mindenképp gondoskodjanak jó szénszűrőről (mert nagyon erős a szaga virágzáskor!), illetve ne zsúfolják túl a növényt – inkább kevesebb növénnyel dolgozzanak, de azt jól terítsék szét (például SCROG hálóval), mert a Velvet Moon erős oldalágakat hoz és jól kitölti a teret megfelelő tréninggel.
A termés minősége lenyűgöző: a virágok illata-íze parfümösen összetett, a hatás pedig számomra tökéletes egyensúly. Az első pár slukk után azonnal érezhető egy fejbe csapó eufória, kreatív, nevetős kedvvel. Pont ahogy a leírása is mondja, “nagyon gyorsan a fejbe száll az első percekben”. Majd kb. 10-15 perc elteltével ez az intenzív high áttol egy mély, egész testre kiterjedő ellazulásba, amiben órákig el lehet lebegni boldogan. Egy hosszú nap végén ez a hatás aranyat ér: először feldob, majd simogatva lecsillapít. Úgy vettem észre, nappal kisebb adagban fogyasztva is működik (akkor sem vagyok tőle használhatatlanul kába, inkább csak nagyon jókedvű), de estére kimondottan ideális levezető smoke.
Összegzés: A Velvet Moon termesztése során rengeteget tanultam a növények igényeiről és a finomhangolásról. Megtapasztaltam, mennyire fontos a türelem (főleg a curing fázisban), és azt is, hogy a gondos törődés sokszorosan megtérül. Ez a termesztés úgy érzem, sikeres volt – nem a hatalmas mennyiség miatt, hanem mert kiváló minőségű, illatos és hatásos virágokat sikerült előállítanom saját magam. Van valami különleges abban, mikor az ember a saját nevelésű növényéből sodorhat meg egy cigarettát: pontosan tudod, honnan jött, mi került bele, és benne van a munkád gyümölcse. A Velvet Moon esetében ez a “gyümölcs” ráadásul szó szerint gyümölcsös és édes.
Ajánlás: Ha azon gondolkodsz, hogy belevágj-e ennek a fajtának a termesztésébe, én bátran bátorítalak rá. A Velvet Moon nem csak a neve miatt “bársonyos” – termesztői szempontból is sima élmény volt, különösebb drámák nélkül. Persze, nem árt egy kis alapismeret a kannabisz növény fejlődési szakaszairól (csíráztatás, palántaápolás, tápanyagok, pH stb.), de ez minden fajnál igaz. Konkrétan a Velvet Moon-nál figyelj a megfelelő metszésre/tréningre, mert hálásan fog reagálni és szebb formát hoz, illetve a virágzás végén a szellőzés-páratartalom kontrollra a már említett okból. Jutalmul gyönyörű, kompakt és gyantás budokat fogsz kapni, amiknek a zamatát és erejét sokáig emlegetni fogod. Nekem személy szerint annyira bevált ez a fajta, hogy tervezem újraindítani a ciklust és legközelebb talán outdoor (szabadban) is kipróbálom – bár ott vigyázni kell, mert október elején aratva is meglehetősen hűvös, párás idő jöhet, ami a sűrű bugáknál rizikós. De beltéren mindenképp új kedvenc lett.
Végül: kevés jobb érzés van annál, mint amikor hátradőlhetek egy fárasztó nap után, kézbe veszem a saját termesztésű Velvet Moon virágomat, megcsodálom a színét, illatát, majd meggyújtva megtapasztalom azt a boldog, ellazult “velvet” érzést, amit nyújt. Ezért a pillanatért megérte a sok befektetett energia. Remélem, a beszámolóm hasznos és motiváló számodra. Jó kertészkedést és füstmentes szárítást kívánok!
0 hozzászólás